Beszélgetés Bélafi Lászlóval

balaton.vehir.hu Forrás: alsoors.hu/Kovács Piroska 2016. 10. 06. 10:32

Gépészmérnök hangvillával - Zenéről, hivatásról, Alsóörsről Bélafi Lászlóval, Kovás Piroska interjúja.

Október elseje a zene világnapja. Ebből az alkalomból beszélgettem az Alsóörshöz ezer szállal kötődő Bélafi Lászlóval, a veszprémi Hangvilla ügyvezetőjével. Hogy miért éppen őt választottam riportalanyul, az a következőkből kiderül.

Tanult mesterségét tekintve ön műszaki pályát választott, mégsem telik el nap az életében zene nélkül.
Megtiszteltetés számomra – kezdte a beszélgetést, hogy a zenei világnap alkalmából én, a gépészmérnök kapok lehetőséget arra, hogy megosszam a honlap olvasóival gondolataimat. A mérnöki munka egy szakma. Ugyanúgy szakma a zene is. Sokan gondolják magukat zenésznek, pedig a professzionista zenész és a műkedvelő amatőr nem ugyanaz. Ahhoz, hogy valaki elsajátítsa a zenét, mint szakmát, tehetség, rengeteg tanulás és/vagy óriási szorgalom szükségeltetik. Ám ahhoz képest, hogy én a mérnöki hivatást választottam, valóban érdekes, hogy mennyire benne élek Veszprém zenei életében.

Mit jelent ez a gyakorlatban?
Én töltöm be a város legnagyobb multifunkcionális közösségi tere, a Hangvilla ügyvezető igazgatói tisztét, Veszprém Város Vegyeskarának elnöke, a Swing – Swing Együttesnek pedig – amelyben énekelek és szaxofonon játszom – alapító tagja vagyok.

Hogyan került ilyen szoros kapcsolatba a zenével?
Korán kezdődött, még gyermekkoromban. Hosszú évtizedeken át apám volt a vegyeskar titkára. A kórus társadalmi élete gyakorlatilag a mi nappalinkban zajlott, élmények sokaságát jelentve számomra. Nem volt kérdés, hogy magam is énekkari tag legyek. A zeneiskola, ahol kezdetben furulyázni, majd klarinétozni tanultam viszont a szülői „nyers erőszak” hozadéka. Amikor felvettek a Lovassyba, abba is hagytam, érett fejjel viszont szemrehányást tettem érte, hogy hagyták. Később szaxofontulajdonos lettem. Harminc évesen tanultam meg játszani, de ahhoz, hogy ne csak tulajdonosnak, hanem szaxofonosnak valljam magam, hiányzik öt év tanulás és napi nyolc óra gyakorlás.

Voltak olyan szaxofonosok, akik nem végeztek ilyen komoly tanulmányokat, mégis a legmagasabb színvonalat képviseltek.
Igen, például New Orleansban. Ahhoz egyrészt nagy tehetség kellett, másrész ők egy fajta stílust képviseltek, amit meg tudtak tanulni. Most mindent kell tudni, kezdve az alapoktól a legmodernebb irányzatokig. Akkor lesz valaki egy 21. századi zenész. Ez a különbség egy amatőr és egy profi között.

A közelmúltban Veszprém egy emblematikus, ízig-vérig modern kulturális komplexummal gazdagodott. Mint ötletgazdát, mi motiválta önt a Hangvilla megépítésekor?
Számomra az alapvető indíttatás az a gyermekkori családi élmény volt, amiről már szóltam. Óriási igény volt rá, ezt visszajelzések bizonyítják. Veszprémben élénk zenei élet folyik, de nem volt hangversenyterme. A Hangvilla – amelyet határozott vízió eredményeként egy hazai és egy ausztrál építész valósított meg – három évvel ezelőtt készült el, de úgy beszél róla mindenki, mintha mindig is itt lett volna, és ez jó. Azt tükrözi, hogy elfogadtuk, hozzánk tartozik. A sikert igazolja, hogy itt mindig van élet, szeretik az emberek.

Fotó: balaton.vehir.hu/Archív

Másik megvalósult álma, a Swing - Swing Együttes életre hívása szintén jó ötletnek bizonyult. Kellemes nyáresti kikapcsolódás az alsóörsi Jazz móló, egyre népszerűbb.
Az együttes két zongoristája, tanár és tanítvány kezdett el először együtt játszani, hozzájuk csatlakozott a dobos, aztán bevonták a többieket is. Repertoárunk szinte végtelen, majdnem koncertszerű „olvasmányos” jazz. Titkunk csupán annyi, hogy nem nézzük az órát. Szeretünk együtt lenni.

Bár sejtem a választ, engedje meg, hogy megkérdezzem: mit jelent önnek mindez?
Együttműködést. Egy zenekaron belül a zenészek és a hallgatók közötti együttműködés a legfontosabb. Ez az élőzenét jelenti, ami kiveszőben van a társadalomban, a világban. A másik kulcsszó a zene élvezete, a közös élmény, amely majdnem egyidős az emberiséggel. Abban, hogy valaki befogadóvá váljon, nagy szerepe van a családnak. Az édesanyáknak már egészen kis koruktól fogva énekelnie kellene gyermeküknek, hogy zeneértővé váljanak, és képesek legyenek művelni azt. Akkor tudnak felnőttként együttműködni, közösségben létezni.

Végezetül még egy kérdés. Bélafi László sokoldalú, sikeres ember, akiből árad a nyugalom, a kiegyensúlyozottság. Hogyan járul hozzá ehhez a „zeneterápia” és mit tesz hozzá Alsóörs?
A zenét nemcsak művelni, hallgatni is szeretem, akár az autóban is. Nincs kedvenc műfajom, nincs kedvenc szerzőm. Az élmény helyzet- és hangulatfüggő. Mindig az utolsó a legkedvesebb, aztán jön egy másik utolsó. A zene örömet szerez. Az a dolga. Ami pedig Alsóörsöt illeti: számomra „hangulatjavító intézkedés”. Úgy tűnik, fotoszintetizálok, kell a fény, a hangulat. Képes vagyok télen akár húsz percre lejönni, hogy hasson rám az itteni hasson rám az itteni környezet. Ezt receptre kellene felírni!

A balaton.vehir.hu saját cikkei és fotói: minden jog fenntartva!