Helyszínváltozás!

A Márai evangéliumának ősbemutatója 1991-ben a Madách Színházban volt, s húsz évre rá a győri Nemzeti Színház is bemutatta a darabot, ahol Máriát Füredi Nikolett, és Jézust György-Rózsa Sándor alakította, akik a Pannon Várszínház előadásában is a két főszereplő. A rockopera az evangéliumok alapján, az eredeti történethez hűen mutatja be Jézus életének legfontosabb eseményeit, de ezúttal Mária szemszögéből. "Testvérek a bajban és társatok az üldöztetésben, elmondom néktek Mária történetét" – énekli a darab elején János apostol és evangelista, a kedvenc tanítvány, akihez Jézus Máriára utalva ezeket szavakat intézte halála előtt a keresztfán: "János, íme a te anyád."

Hírportálunk, a főpróbán készült képgalériája ITT tekinthető meg!

Kétségek, belső vívódások, értetlenség és csalódások – nem könnyű felfogni, megérteni azt az új gondolatot, amelyet Jézus élete példáz, s tanításai megfogalmaznak. Hogyan is lehetne egy szegény jászolban született gyermek a messiás, kit királyként, szabadítóként vártak? Miért vállalja önként a szenvedést, ahelyett, hogy elsöpörné ellenségeit? Nem értik a pásztorok, nem értik a három királyok, Heródes, s talán még maga János sem. Mária, aki egyszerű asszonyként készül az anyaságra, féltő gondossággal és szeretettel neveli gyermekét, átéli a legmélyebb anyai fájdalmat, mikor szenvedni látja és elveszti egyetlen fiát. Számára elveszettnek hiszi, mikor Jézus önálló útra lép, hogy teljesítse küldetését, s elviselhetetlen a gyötrelem, amikor ott kell állnia a keresztfa lábánál. De a fájdalom elsimul, minden letisztul, értelmet nyer, a helyére kerül – s a katarazis után a kétségek és a gyötrelem békében és megnyugvásban oldódnak fel.
A Mária evangéliuma mint egy misztériumjáték, nem profanizál, s ezt emeli ki a rendezés is, a beállítások, a színek és drapériák, mintha reneszánsz Madonnák ikonográfiáját idéznék. S minden bizonnyal nem véletlen, hogy az, ami disszonáns, ami értetlenség és gonoszság, mint Heródes alakja, korunkra utal. Zenében, képben, rendezésben és játékban a Pannon Várszínház produkciója rendkívül erős előadás. A képszerű pillantok ellenére sodró lendületét a kitűnő koreográfia, Krámer György és Vári Bertalan munkája teremti meg, a Pannon Várszínház művészeinek és a Varidance együttes táncosainak nagyszerű előadásban.
Füredi Nikolett, aki számára Mária szerepe egy nagy találkozás, nem csak lelkében érzi át az anyai tragédiát, de hangi adottságaival, énektudásával és játékával hitelesen közvetíti s teszi a nézők számára is átélhetővé. Jézus, és Jószef az előadásban nem összetett jellemek, György-Rózsa Sándor és Koscsisák András mértéktartó játékukkal hűen megfelelnek a róluk bennünk élő hagyományos képnek. P. Petőcz András erőteljesen formálja meg János apostol, vívódó, haragvó, vagy éppen lázadozó alakját. Heródes eszeveszett véres, de hiábavaló hadakozásában már-már nevetségessé váló figurája kiváló lehetőséget biztosít Molnár Ervin karikírozó képességének. A főbb szerepekben fellép még Szelle Dávid, Punk Péter, Keresztesi László, Szente Árpád Csaba, Farkas-Csányi Attila, Lenchés Márton. Máriát hármas szereposztásban Kuczmann Ágnes és Schupp Gabriella is alakítja, s Jézus szerepében az egyes előadásokban Ágoston Mátét láthatja a közönség. A Gyermek Jézus szerepében felváltva Simaházi Rudolf, Nagy Bulcsú, Gelencsér Ábel lépnek fel.
A szerzők, a rendező és a szereplők komolysággal és mély alázattal nyúltak a témához, s olyan színházi előadást hoztak létre, mely minden bizonnyal a hívők számára is megrendítő élményt nyújt.