Kettős portré - beszélgetés Fináczy Marcival, a 90 éves Bolygó örökifjú kapitányával

balaton.vehir.hu Forrás: alsoors.hu/Kovács Piroska 2015. 11. 17. 18:37

Nem fog rajtuk az idő. Hajó és kapitánya gyakran veszi fel a versenyt a náluk fél évszázaddal fiatalabbakkal, rendre győzedelmeskedve felettük. És ez így megy már hosszú évtizedek óta, bizonyítva a gyakorlatban, hogy „Nem csak a húszéveseké a világ”.

Az idén 90 éves Bolygó a Balaton zászlóshajója, tulajdonosa, a Túravitorlás Sport Club, Alsóörs színeiben versenyző Fináczy László (Marci) pedig a magyar vitorlázó sport legeredményesebb és legelkötelezettebb híveinek egyike.

További fotók az alsoors.hu oldalon

Az elmúlt időszakban több alkalommal találkoztunk mindennapjainak különféle helyszínein. Mindannyiszor óriási csomagokkal érkezett. Szeretett volna megmutatni mindent, ami számára fontos, amire méltán büszke. Nemcsak a róla szóló írásokat, fotókat, dokumentumokat, hanem szakirodalmat, relikviáit is. Láthattam száznál több trófeájának egy részét – serlegek, érmék, oklevelek alkotják – köztük a díjak díja, a vitorlázó berkekben felbecsülhetetlen értékű Kékszalag, nem is egy, hanem négy győzelmet reprezentálva. Megmutatta a biztos hátországot, az alsóörsi sporttelepet, rajta édesanyja kedves faházát (róla majd később) és legfőbb kincsét, az éppen téli szállására készülő Bolygót. Közben mesélt parttalanul, tele mondanivalóval, élmények sokaságát idézve.

Régi hajóscsalád az övék. A vitorlázás iránti szenvedély bő évszázada, 1906-ban kezdődött Balatonszemesen, ahol a fürdőélet kialakításában jeleskedő Fináczy Gyuláról utcát neveztek el. Az elsőként megvásárolt evezős csónakot a Pretty, majd egy 25-ös jolle, a Kócsag követte. Marci édesapjának, dr. Fináczy Ernő orvosnak és családjának nem kellett messze menni, ha vitorlázni akartak, bár a hajó a kikötőben állt, közvetlenül a házuk előtt is volt egy bója. A háború alatt a hajókat átvitték az északi partra és felgyújtották. Ez a sors várt a Kócsagra is, ám a családnak két liter pálinkáért sikerült visszavásárolnia. Csaknem ezen a hajón született Marci, aki az anyatejjel együtt szívta magába a balatoni vitorláslétet. Apám addig nem nősült meg – mesélte, amíg 1939-húsvétján nem hozta le édesanyámat a Tihanyi Yacht Clubba, melynek alapító tagja volt és egy balatoni dingivel jókora szélben ki nem vitte vitorlázni, hogy megbizonyosodjon arról, mennyire bírja a hullámokat. Mivel a „teszt” sikeres volt, már hazafelé az autóban megkérte a kezét, és többé el sem engedte azt, évtizedeken át vitorláztak együtt a Balatonon. Közben a napjainkban kilencvenes éveinek derekán járó Ádi néni Kalóz bajnok lett, majd egyik fiával, az EB. bronzérmes, olimpikon Gyurkával együtt Kékszalagot nyert. Mindezek után kézenfekvő, hogy a harmadik Fináczy testvér, Péter Pál is tagja a vitorlázók nagy családjának.

Marci, mint mesélte, nyolc éves korában világgá akart menni. Ezt később meg is valósította, tengereket, óceánokat szelt keresztül – kasul, de mindig hazatért, még Líbiából is, ahol tíz évig élt lengyel származású feleségével. Számára a Balaton a csoda, sikereinek színtere, az otthon melege. Hogy ez így legyen, abban Alsóörsnek is elévülhetetlen érdemei vannak.
A tehetséges fiú korán kezdte a versenyzést. A budapesti József Attila Gimnáziumba járt, amikor Tahy Péter a Siófoki Vasasba hívta Molyozni, amit ő már az első nyáron bajnoki címmel köszönt meg. Hasonló volt a folytatás is: megnyerte valamennyi hajóosztály ifjúsági bajnokságát, többszörös magyar- és örökös olimpiai jolle bajnok lett. Közben vitorlázott a Dunán – hajókat hoztak fel a folyón – majd a Vörös Meteor színeiben, később Alsóörsön bizonyított.
A 70-es években Fináczy Marci életében meghatározó esemény történt: hajót vásárolt. A mahagóniból és tölgyfából kétkezi munkával készült gyönyörű Bolygó 1926-ban került a Balatonra, a II. világháborút követően pedig az alsóörsi Csatornázási Művek SE tulajdonába. A rendkívül rossz állapotban lévő schwertkieler - cirkálót, amelyet egy vihar után törött árboccal menetrend szerinti hajó segített az alsóörsi partra, úgy vette meg, hogy előzetesen nem is látta. Azt viszont tudta, hogy „pedigréje” kifogástalan: 1925-ben készült Johann Ratz Felső - ausztriai műhelyében, Artur Tiller tervei alapján, a Balatoni Yacht Club másodkapitánya, Oswald László részére. Új tulajdonosa a 35 nm vitorlafelületű, 8,5 x 2,4 m méretű, 11,6 m árboc magasságú, 0,81/1,60 m merülésű tradicionális fahajót az eredeti állapothoz hűen felújíttatta, ennek köszönhetően ma régi fényében ragyogva felveszi a versenyt modern társaival.

Miközben a vitorlások között sétálunk, a kapitány lelkesen magyaráz: műszaki - technikai dolgokról, a vitorlázás írott- és íratlan szabályairól és természetesen rengeteg élményről esik szó. Megtudom, hogy mi teszi képessé a Bolygót arra, hogy ne legyen borulékony, ugyanakkor egészen alacsony vízmélységbe is bemerészkedjen, hogy a hajó vízvonal alatti részét a versenyt megelőző napon le kell mosni, akkor gyorsabb lesz. Számomra újdonság, hogy versenyben lévő hajó nem vonhat fel nemzeti lobogót, hogy csillagtúrákon az érintett kikötők számát értékelik, vagy éppen az, hogy a vonatkozó illemtan szerint kikötésre készülő hajót nem illik megelőzni. Fináczy Marci napokig tudna mesélni, többek között arról, hogy ő klubja legtöbbet vitorlázó sportolója, aki 40 – 50 kikötő érintésével évenként 5000 kilométert tesz meg a Balatonon. Kora tavasztól késő őszig minden versenyen indul, és összeszokott legénységével a Beszédes József Emlékversenytől a Balaton Kupáig, a Pünkösdi regattától a Félszigetkerülő versenyig (csak néhányat említve) rendre győz, vagy dobogós helyen végez. Kiemelten fontos számára a Mihálkovics Kupa, hiszen az alsóörsi illetőségű dr. Mihálkovics Tivadar honosította meg a Balatonon ezt a sportot. Télen a Bolygó szerepét jégvitorlása veszi át.

Számtalan győzelmén kívül Fináczy Marci a Fair Play - díjat kétszer is kiérdemelte. Egyszer verseny közben sietett egy felborult hajó legénységének kimentésére, és az időveszteség ellenére nem kérte a futam megismétlését. De beszélhetnénk arról az esetről is, amikor gyermekük megmentéséért balatoni beutalójuk árát ajánlotta fel neki egy hálás peresztegi bányász család. Amikor a tengeren kenuzó Rakonczay Gáborról nem érkezett hír, útvonalát módosítva indult keresésére. Viszont hiszi és vallja, hogy akkor, amikor súlyos sérülése okán ő élt át nehéz napokat, a Bolygó jelentett számára gyógyírt.

A sokszoros bajnok szívesen ismerteti meg másokkal is a vitorlázás örömeit. Rendszeresen hív hajójára nagycsaládosokat, sérült gyermekeket, vendégeket, köztük Alsóörs testvértelepüléseinek képviselőit, prominens személyeket. Ily módon kívánok az önkormányzat segítségére lenni – mondja. Szeretne még sokáig vitorlázni, édesanyjával, lányaival, Eszterrel és Zsófival, valamint az unokákkal. És természetesen tovább versenyezni, álma, hogy egyszer két testvérével közösen. Ami pedig a távlatokat illeti, ha majd egyszer úgy hozza az élet, nyughatatlan lelke a Balaton hullámaiban szeretne megpihenni.

A balaton.vehir.hu saját cikkei és fotói: minden jog fenntartva!