A Pápai Műhely kiállítása a Törökházban

Június 20-án délután, amikor a kiállítás megnyitóra sor került, ismét együtt állt minden feltétel ahhoz, hogy egy kellemes órát tölthessünk a múzsák társaságában. A Törökház páratlan adottságaival minden alkalommal lenyűgözi a látogatót, ehhez most a koraesti langymelegben kellemes gitárzene párosult.

További fotók az alsoors.hu oldalon

A kiállítást dr. Herth Viktória művészettörténész nyitotta meg. Mi kell ahhoz, hogy tudjunk élni? – tette fel a kérdést, majd a választ is megadva árnyalta az életvitel nélkülözhetetlen feltételeit, valamint a feleslegesnek ítélteket. Az alkotást – azon belül a művészeteket – a hétköznapokat megnemesítő kategóriába sorolta. Értelmezte a professzionizmus és az amatőr (műkedvelő) szó jelentését. A Pápai Műhely tehetséges kiállítóit nagyra tartom – mondta, akik nem a fogyasztásra, hanem a teremtésre fordítják energiájukat. A továbbiakban bemutatta a Műhely tagjait és alkotásaikat.

A Törökház kiállításán hatan képviselték városukat. Horváth Balázs képei közül dr. Herth Viktória a merész színekkel festett Torockói falurészletet, Pesei Petra pasztellrajzaiból nagymamája portréját emelte ki. A képről leolvasható – mondta, hogy nem modellt látunk, hanem egy olyan személyt, akihez az alkotó érzelmileg közel áll, ezt kifejezni nem könnyű. Balogh László „csak” rajzol – mondta a szakember, de azt remekül. A pasztellkréta lágy, mint a bársony. A színes és a tarka között óriási különbség van, az ő képei színesek. Amberger Edit műveit belső gazdagság és mély mesterségbeli tudás jellemzi. Mező Lászlóné akvarell technikát használ, művei a profi kategóriába tartoznak, míg Remi Olivér merészen játszik a színekkel – jellemezte a látottakat dr. Herth Viktória. A kiállítás képeit elnézve, a látogatók egyetértettek az elmondottakkal.

A képek megtekintése után két alkotóval beszélgettem. Balogh László elmondta, hogy bár a késztetés már régen ott mocorgott benne, gépész végzettsége mellett az utóbbi időben kezdett csak hivatásszerűen foglalkozni a képzőművészettel. Jelenleg a szombathelyi főoskolán tanul vizuális képi ábrázolást, ami inverz módon kapcsolódik gyakorlati tapasztalataihoz. Mint mondta, a hozzá legközelebb álló stílusirányzat a barokk. A Műhely munkájában azét vesz részt, mert hisz az emberi kapcsolatok építő erejében.
Mező Lászlóné középiskolás korában kezdett festeni az A. Tóth László festő- és bábművész nevével fémjelzett, a Pápai Műhely elődjének számító szakkörben. Élete másképpen alakult, nyugdíjasként talált rá újra fiatalkori kedvtelésére. Ez 15 évvel ezelőtt történt. Azóta viszont a festészetnek él. Számára az alkotás kikapcsolódás, örömforrás, terápia. Nincsenek nagy álmaim – mondta, kielégít, amit csinálok.
Megkérdeztem a Mestert is. Ő teljes mértékben elégedett tanítványaival.