Kovács Endre fotóművész munkáiból nyílt kiállítás - képgalériával

A nem mindennapi sajtóérdeklődés mellett Brányi Mária a város alpolgármestere köszöntőjében kiemelte, hogy immár a második kiállítást van alkalmunk köszönteni. Miért is kezdtük el az Utcagalériának a létrehozatalát, az a célunk, hogy a művészetet az élet mindennapjaihoz közelebb vigyük, kivigyük az utcára, azoknak is élményt nyújthassanak az alkotók munkái, akik egyébként nem rendszeres kiállítás látogatók. Azt gondolom, hogy ez a misszió ismét kiteljesedik és ráadásul egy olyan új területet tud a veszprémi utca járókelőinek nyújtani, amely egyébként a mai világban egyik legdinamikusabb változásokon megy keresztül. Kívánom, hogy ez a kiállítás legyen életük része – zárta gondolatait az alpolgármester.

Kovács Endre fotóművész (hírportálunk képgalériája ITT tekinthető meg)

-Az a kiállítás, amelynek a címe Kovács Endre munkái, számomra valóban nagy öröm, hiszen itt kerül bemutatásra fogalmazott Géczi János költő megnyitó beszédében. Majd folytatta: Szilágyi László halála után úgy gondolom, hogy a legjelvényesebb Szilágyi-képet azt Kovács Endrének volt szerencséje megcsinálni. Ő az, aki megtudta ebben a hektikus életű művészemberben a valódi tényt látni. Ha másért nem, ezért is megérdemelte a mester, hogy idekerüljön nyolc képe. Akinek volt szerencséje látni egy másik kiállítását, amelyik 23 képből állt, Alsóörsön nyílt meg jó fél évvel ezelőtt, az érdekes összefüggéseket fedezhet fel az itteni nyolc kép és az ottani 23 kép között. Az a 23 kép a Törökházban, 23 darab képeslap nagyságú, tábori levelezőlap nagyságú, képecske volt és amikor meghallottam, hogy ebből nyolc van itt kiállítva, ugyancsak megrémültem. Hiszen rendkívül megrázó, erőteljes alkotásokról van szó. Miről van szó, mi az, amit láthatunk? Két csoport, ami rögtön föltűnik: az egyik korabeli tény fotókból áll, ezek fellelt, talált fényképek, az első világháborús eseményekről szól, különböző helyszíneken Európában, amelyek eddig a világhálón kóboroltak és egyszer csak, meglátszódtak, meglátta valaki, betűkkel-szavakkal megnevezte ezeket a helyszíneket. A másik oldalon pedig olyan Kovács Endre montázsok láthatóak, amelyek egy például egy zubbony, amely beleolvad egy erdélyi tájba, egy apró képecskének a sokszorosítása, tehát fellelt első világháborús képeslapok és a másik oldalon a vad, brutális látszólag véletlenül egymás mellé kerülő részeknek a halmaza. Mi a közös mégis ebben a nyolc alkotásban, nos a dadaizmus. Az a dadaizmus, amely az első világháború idején alakult ki, és azt állítja, hogy a művészek már semmit sem tehetnek a világért, a művész nem tud kitalálni semmi újat, sem technikában sem gondolatban, de ha ugyanolyan embertelen, ugyanolyan vad, ugyanolyan agresszív módon vágja össze a valóságot és rendezi ismét eggyé, mint egy bomba, mint egy repesz, akkor a világ és a művész teremtése ugyanez. Endre azt a fajta dadaista technikát alkalmazza véleményem szerint, mind a fellelt mások által készített képek beemelésével, mind pedig a saját képeinek szétszabdaltságával együttesen. Éppen ezért gondolom, hogy Szilágyi Lászlóhoz illik ez a tárlat – zárta gondolatait Géczi János.

Kovács Endre rövid önéletrajza:

Budapesten született 1947. szeptember 11-én.

A középiskola után fényképészeti tanulmányokat folytat, Petrás István tanítványa és a műtárgy fotózás területén szakosodik. A Magyar Nemzeti Galéria, valamint művészeti folyóiratok, könyvkiadók munkatársa lesz. (Művészet, Corvina)

Ebben az időszakban, 1966 és 1974 között a magyar avantgárd mozgalmak résztvevője, a Kassák Színház (a későbbi Squat Theatre) munkatársa, fotósa.

Fotóival pályázatokon és kiállításokon vesz részt (Bergamo, Köln és Budapesten a Fiatal Művészek Klubjában). 1971-ben országos pályázat díjazottja.
1974-ben Svájcba megy és Lausanneban telepedik le. Felvételt nyer a Genfi Képzőművészeti Főiskolán (Ecole Supérieure d’Art Visuel), ahol 1980-ban diplomázik audiovizuális: film-video szakon. Kisfilmeket készít, rendező és operatőr asszisztensként dolgozik Svájcban és Franciaországban. Fotós tevékenysége továbbra is a műtárgyfotózás és az egyéni képalkotás között váltakozik, így: múzeumok, galériák és könyvkiadók munkatársa, egyéni műveit kollektív és önálló kiállításokon mutatja be.

1993-ban hazatér Magyarországra és azóta a Balaton mellett, Alsóörsön él.
Fotográfiai tevékenysége a könyvkészítés és kiállításokon való részvétel.
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja.